Pilinszky János: Dél

Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében – / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap – / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.

2012. augusztus 19., vasárnap

Észak és Dél



     Délen forró az agyvizem. Ha napközben a szabadban vagyok, érzem, hogy gyűlik a fejemben a gőz, a láva, és menten robban, ha nem fogom vissza; nem is kell semminek történnie, elég a puszta tény, hogy éget az ég. Azt hiszem, értem, érzem, miért agresszívebbek az emberek délen, elég a legkisebb becsületsértés, hogy a késükhöz nyúljanak, mert a nap már eleve feltüzelte őket.
     Ennyi forrponton kavargó indulat közepette képtelenség szabályok szerint élni – ingerületkisülés, és szóhoz sem jutnak az észérvek, a hév irányítja a kezet. Ezzel szemben északon a szabályok tartják össze az életet. Gondoljunk csak bele, valaki nem tartja az előírást, nem a megszabott úton megy, eltéved, és megfagy a hóban. Északon nem gyújtja fel izzás a rend szövetét, viszont élet-halál kérdése, hogy az ember kövesse a sok tapasztalat formálta útmutatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése