Ez a blog utazások lenyomata, Délre, ami jelen esetben a Földközi-tenger partvidékét jelenti; és az utazások közti várakozási időszakok lenyomata. És mindannak a lenyomata, amit és ahogy menet közben látok.
Pilinszky János: Dél
Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében – / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap – / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.
2012. augusztus 16., csütörtök
Forró és nedves
Forró és nedves vagyok ezen az égövön, egyfolytában perzsel és csurog rólam (meg belőlem); talán ezért vágytam ide, hogy izzak és buzogjak, hogy feljebb tekerjem a hőfokot, hogy megszüntessem a stagnáló langyosság nemléthez közeli állapotát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése