Pilinszky János: Dél

Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében – / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap – / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.

2012. szeptember 24., hétfő

A vendégeskedésről

     Milyen kár, hogy ilyen ritka ajándékká vált a vendéglátás, gondoltam a minap. Idő kell hozzá, mindenekelőtt, a megvendégelés elsősorban időbe kerül, mert kutyafuttában nem keríthetünk sort odafigyelésre, együttlétre. S az időnket, a becses időt, ami nem termelődik újra, gondoskodásra, készülődésre fordítjuk - a másiknak adjuk. Nem árt még nagy adag tapintat, amivel a házigazda bevezet, egyszer irányítja a szemet, másszor hagyja, hogy szabadon vigyen a felfedezőösztön. A jó házigazda olyan, mint a jó tanár: ismeretei birtokában segíti a tanítványt, hogy megkonstruálhassa saját ismereteit.
     Tami és Berto tapintattal adták nekünk az idejüket, a gondoskodásukat, szinte észre sem vettem, hogy kapok. Befogadtak, és szavak nélkül mondták, otthon lehetünk, felfedezhetünk, tapasztalhatunk, ahogy nekünk jólesik, ha kíváncsiak vagyunk, mutathatnak egy-két érdekeset. S invitáltak, éljünk velük át néhány szertartást, mint például siesta idején közösen elkortyolgatni egy nagy pohár, gyümölccsel megrakott, hűsítő sangriát, vagy egy fülledt estén együtt megnézni egy korai Almodóvar-filmet; sok Almodóvar-filmet néztünk együtt régen Budapesten. Távol került ezekben a pillanatokban a taposómalom.
     Hogy kaptam, csak otthon jöttem rá, amikor már elmúlt. S utólag jutott eszembe, a vendégeskedés fintora, hogy a vendégszeretetükről híres kultúrákban a vendég jussa a kényeztetés, mintha ő gyakorolna gesztust azzal, hogy szerény személyében tiszteletét teszi a háznál.
     Számomra vendégeskedni és vendégelni - rítus: készülni, fogadni, adni, mutatni, s mindennek a mélyén teljes valónkkal ott lenni a másiknak, az ő kedvéért. Megköszönni; majd viszonozni is egy másik alkalommal, természetesen, hogy újra és újra megvalósuljon a rítus; újra elinduljon az idő kereke. Ám legelőször: a hívással kifejezni, hogy a másik jövetele kiemelkedő esemény, kitüntető. Vendégeskedni és vendégelni - mindaz, amit a másik jelent számunkra.
    Azt hiszem, ezt a rítust éltem négy napig Taminál és Bertónál

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése