A toszlokoskodásról

    Anyámtól tanultam sok ízes magyar szót. Kedvencem közülük a toszlokoskodni. Anyám a nyugati végekről költözött Közép-Magyarország kies tájára, és hozott magával sok érdekes hangzású, gyakran a németből átmagyarosított szót. Capcarászik, elsinkófál, és még sok hasonló lapul a batyujában. A legtöbb furcsa alakú delikvens ilyen-olyan formában él az ország más vidékein is, de valahogy a toszlokoskodás sehol máshol, értsd: senki másnál, csak anyámnál volt sokáig fellelhető. Megesett, hogy valaki meggyanúsított, a magyar nyelvben nem is létezik a toszlokoskodás, csak önkényesen telepítettük bele, mi. Nem tudtuk ugyan, mi fán terem, ki fia-borja, de attól még teljesen biztosak voltunk benne, hogy nem egy jöttment, hanem tősgyökeres, és sértett a feltételezés, hogy sunyin beleplántáltuk kényes anyanyelvünkbe. Mígnem anyámnak új főnöke lett, egy Szombathelyről származó fickó, aki egy stresszes munkanap reggelén ekképp teremtette le anyámat: "Ne toszlokoskodjon már!" Anyámnak biztos nem jutott eszébe abban a pillanatban olyan fényben látni az eseményeket, hogy legalább a kétely felhői elvonultak a toszlokoskodás létjogosultsága fölül. Pedig a hatékony megküzdés titka a pozitív interpretáció, tanítják az okosok.
     Toszlokoskodni annyit jelent, húzni az időt, komótosan csinálni valamit. Szarakodni, negatív felhangokkal. Anyám anno nem szerette, ha toszlokoskodunk, talán mert ő is elég toszlokos hajlamú, és biztos őt is gyakran szidták érte gyerekkorában. Pedig a toszlokoskodásnak nemcsak a ráripakodós mondatokban lehetne helye. Mondhatnánk például azt, "Ej, de szívesen toszlokoskodnék egyet ebben a simogató napsütésben!" "Ej, de jólesik így kávézgatva toszlokoskodni ebéd után!" A toszlokoskodás önmagában nem fejez ki pozitív vagy negatív minőséget - csak jelenti, amire hivatott.

 Egy jó kis "toszlokoskodás" a görög tengerparton

     Gondolom, a német(es) precizitásra, kiszámíthatóságra és munkatempóra építő területeken a toszlokoskodásnak nincs nagy becsülete, sőt még a lehetőség is rémálom, hogy felüti a fejét; a meglazult csavarok egymás után esnének ki a helyükről. Máshol, mondjuk a mediterrán vidékeken meg a toszlokoskodás számít az élet sava-borsának; a megnyúlt időbe egyre több és több fér bele, bár más hasznos dolgok esetleg kiszorulnak. A munka nem ég a kezek alatt, és a profit sem termelődik, az fix - érthető hát, hogy sokaknak averziójuk van még a szótól is. Kívánjon azonban bármit a gazdasági érdek, le nem tagadható, hogy a toszlokoskodás nemcsak létjogosultsággal, de szépséggel is rendelkezik. El nem taposható a toszlokos kedv. És őszintén, miért baj, ha egy gépnek is jár időnként a pihenés?