Pilinszky János: Dél

Pilinszky János: Dél
Örökkétartó pillanat! / Vad szívverésem alig győzi csöndjét, / csak nagysokára, akkor is alig / rebben egyet a meglepett öröklét. / Majd újra vár, latolva mozdulatlan, / vadállati figyelme ezt meg azt, / majd az egészet egyből átkutatja, / nyugalmával hol itt, hol ott nyomaszt. / Egy házat próbál végre messze-messze, / méternyire a semmiség előtt / megvillogtatja. Eltökélten aztán, / hirtelen rá egy egész sor tetőt! / Közeledik, jön, jön a ragyogás / egy óriási közérzet egében - / Céltalanul fölvesz egy kavicsot, / és félrenéz a hajdani szemérem. / Mi látnivaló akad is azon, / hogy megérkezik valahol a nap, / és ellep, mint a vér, a melege, / hogy odatartott nyakszirtemre csap - / Emelkedik az elragadtatás! / Várakozom. Növekvő fényességben / köztem, s egy távol nádas rajza közt / mutál vékonyka földi jelenlétem.

2014. június 25., szerda

A tengerszem és az óceán

"...és akkor megkaptam én is azt a bizonyos honvágyat a világ után."
"Olyan kis fazekakban fő az élet mindenfelé." 
/Márai Sándor: Istenek nyomában/


      Emlékszem, a Dél blog elején felsejlett bennem a gondolat, a vágy, hogy szeretném elérni az óceánt. Hogy átéljem az érzést, egy elveszett, csöppke lény vagyok a világegyetemben, egy no name akárki a határtalanban. Nincs mit tenni, ez az álom egyelőre nem teljesült... az óceánpart helyett Szlovénia tündelakta tengerszemeinél lyukadtam ki. Mi mást tehetnék, mint mosolyogva nyugtázom  a váratlan fordulatot, no meg hogy a sors jobban tudja nálam, mi válik igazán a javamra.
     Úgy tűnik, jelenlegi állapotom nem afelé lök, hogy feloldódjam a végtelenben, hanem hogy apró, de karakteres entitássá változzam, mint Bled. Pszichológiai párhuzamot vonva (elnézést a didaktikusságért), nem az egót kell belőlem kimaratni, hanem kiművelni bennem a selbstet, a jungi mélymagot. Paradox módon szívem szerint kibújnék a valakivé válás alól... visszavágyom a születő és szétporladó inspirációk lebegésébe, ahelyett, hogy szavakért vállaljak felelősséget. Mindig az kell, ami nincs, szokta mondani anyám.
 

Tótükör hegyek ölelésében, Bled

     Egyelőre tehát nem nyel el a nagyvilág (értsd: a körvonalazatlan része), hanem a helyemen maradok, horgonyt vetek a saját, ezerszer körüljárt tengerszemem mellett, amihez ragaszkodással kapcsol az idő. Továbbra is érzem, hogy szív és húz maga felé a távol, de rájöttem Délen, hogy az élet mindenütt csip-csup mozzanatok sorozata, ismerős rítusok forognak körbe-körbe. A hideg sör habja egy tikkasztó napon, az ég árnyalatainak változása, a partra kimosott kagylók, legyen bár tenger vagy folyó mentén. Nem csábít már el a délibáb (hisz sokáig bedőltem neki, hogy megkapom másik helyen, amit magamban nem találok). A katarzis a csip-csup mozzanatok közt vár. Meglephet bárhol.

Felhő és napfény csatája a pirani tengeröbölben

4 megjegyzés:

  1. A vágy az óceánhoz (vagy bármi más hasonló) maradjon meg, hisz kell a cél-lista, a vágy-lista. Mert míg a katarzis be nem teljesül, díszbe öltözik a szívünk, gyűlik az adrenalin, a pezsgő sóvár a másra.
    Igen, a sikátorok között épp ezen filóztunk párommal, hogy itt is a csip-csup mozzanatok, a napi szertartások viszik a hétköznapokat. Csak nekünk más, mert mi csak egy időre jöttünk, a napos oldalát egy-egy napnak élni, belőle feltöltődni. Ha hazatérünk a kerékvágásba viszünk egy nyalábot ezekből a varázsvesszőkből.
    Engem csábít a délibáb továbbra is, hagyom hogy magával ragadjon olykor-olykor, ez is éltet és virít. Igen, meglephet bárhol, otthon is, a kertben is, a parkban is, de az nekem más. Szükségem van mindkettőre.:-)

    VálaszTörlés
  2. Az óceánról nem mondok le :) Máskor, máshol, "ha elérkezik az idő - amikor megérek rá" :)
    Igen, a napi szertartások, ez is jó kifejezés. És erről nagyon sokat tanultam "Délen".
    Abban is igazad van, hogy akiben ott a felfedező vágy, az nem ül meg otthon, annak mindig újat kell látnia, találnia... egészen biztosan nem változik ez bennem sem, csak úgy érzem, más vidékek kezdenek érdekelni :)
    Ugyanakkor mostanság tanulom azt, hogy ez a felfedezési vágy nem hajt mindenkit... biztosan nem véletlen, hogy egész sor ember van most körülöttem, aki boldog az "ezerszer körüljárt tengerszemében", és alighanem most az a feladat számomra, hogy a felfedezés és a maradás közt kialakítsam az egyensúlyt. Megint nagyon személyes vagyok, elnézést :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond, sok sikert az egyensúly kialakításáshoz és megtartásához. Mert hát az a lényeg, a belső egyensúly, ki így, ki úgy találja meg. Meg kell(ene) mindenkinek találni.
      Azért, ha erre vet a sorsod, emeld fel a zászlót, hogy láthassalak. :-)

      Törlés
    2. Feltétlenül meglengetem azt a zászlót :)

      Törlés